
Pilinszky János: Novemberi elízium

Az ég mint kormos, csillagtalan kürtő, a lápföld sík és pőre.Vagy százan vánszorgunk a Fertő mellett és igyekszünk előre.Mellettem kövér, szovjet tiszt civilben, rumszag árad belőle.Egy gyermek sír. Patakon gázolunk át, s nem leszünk nedves tőle.Majd: osztrák lámpák, mentőkocsik, szendvics, mosolygó, piszkosszőkejárőr. Mögöttünk puskaszó, sötétség, remények temetője.Furcsa haza. Az ember fellélegzik, mikor kiér belőle.
(Budapest, 1993)
You must be logged in to post a comment.