Rutai Éva: …esti séta a Balatonnál

Hullámokat a Hold fénye lovagolja,
Csillogva táncolja át az éjszakát,
Vadul csapkodja a víz a partot,
De élvezed morgó hangját és illatát.
Lelked átjárja az érzés,
Mit elmondani nem lehet,
Pont úgy érzed most magad,
Mint egy meglepődött kisgyerek.

Ez igazán valami különleges,
Mit egyből felfogni nem lehet,
Nézed a távoli messzeséget,
S kérded magadtól, ez igaz lehet?
Mellkasodban szíved vadul kalapál,
Érzed, lüktet benned az öröm és a nyár,
Sötétség ellenére benned fénylik, hogy
Mily szép festői e táj.

A vízen büszkén hattyúk úsznak,
Csendben kísérik őket a kacsák,
Sötét körvonalak rajzolódnak,
Fekete bársonyt öltöttek talán?
Amott meg egy horgász matat,
Lámpája félve pislákol,
A szél lágyan simogatja kalapját,
De kapást nem korbácsol.

Álom és valóság határán játszva
Mondasz most el egy Imát.
De jó volt ma itt lenni, és a
Sötétségbe karolva sétálsz tovább.
Hullámokat a Hold fénye lovagolja,
Csillogva táncolja át az éjszakát,
Vadul csapkodja a víz a partot,
De élvezed morgó hangját és illatát.