Kányádi Sándor: Zápor

Villámok tört szárnya verdesi ablakom.
Kopog a zápor.
Hallgatom.
Szénaillat és lóveríték,
párálló ujjasok szaga;
mint egy hajó, elindul vélem
ez a modernnek mondható szoba.

Ringat a zápor.

Ködbe süllyed aztán az emlék
föl-fölvetődő partja.
Nyerít egy csikó, majd ráomlik lassan
a fölázott falú pajta.

1962

A szemétszedés után fél nappal…

…már szemét volt a Csuki utcában.

Szemetes a Csuki utcában, 1. rész
Szemetes a Csuki utcában, 2. rész

Az odasz@rt hulladékot természetesen összeszedtem, de természetesen NEM A SZABADBAN DOBJUK EL, amire már nincs szükségünk, ha pedig nincs pénzed zsákra, Gizi vesz neked, te görénytekintetű patkányjenő!

%d bloggers like this: